Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Születés, hit, egyebek

 

-Kicsit emlékszem a keresztelőmre. Magam elé képzeltem Istent. Anton Sandor LaVey-t láttam magam előtt, aki úgy festett mint egy varázsló, mint egy mágus, és azt üzente, hogy a logikának higgyek, ne a kereszténységnek. Magam előtt láttam egy sima és egy négyzetrácsos füzetet. Azon gondolkodtam, melyiket válasszam.

-Szerintem poénból születtem meg és pont ide, olyannak amilyen most vagyok, hogy legyen min röhögni (infantilis vagyok), és hogy bizonyítsam, hogy tudok élni Manson nélkül is.

Egyszer álmomban Isten megkérdezte tőlem, hogy hová szeretnék megszületni. „-Albániába?” A lényeg az volt hogy jó keletre. Erre azt feleltem, hogy: „-Magyarországra.” Mert az olyan gázos, és tök poénos lenne. Röhögni akartam és kiszúrni Mansonnal. XD Jó messzire akartam lenni tőle, hogy még meg se tudjon találni, és ne tudjon velem beszélni. Mármint az aki Mansonnak adja ki magát előttem.

„A fejem legyen olyan, mint a saláta!”-kértem Istent, és hogy lehetőleg jó ronda legyek. Nem bírtam végigmondani amit akartam, mert akkora röhögőgörcs kapott el, hogy majd meghaltam. XD Aztán nagy nehezen kimondtam: „-És legyek kancsal!”XD XD XD Isten erre valami olyasmit mondott, hogy ez azért már kicsit túlzás...:)))de végül megbeszéltük és teljesítette amit kértem. Még ha rosszul is emlékszem, akkor is vicces.

„-Kéz és lábtörést!”-mondta LaVey.

 

 

„Megyek a discoba!”- egy nagy bulinak éreztem az egészet, discoban akartam érezni magam. Azt akartam, hogy önálló életet tudjak élni Manson nélkül. Kipróbáltam.

 

Alig hogy pár hetes lettem és öntudatra ébredtem anyám hasában, Manson jelentkezett. Megtalált. Beszélni kezdett hozzám. És beszélt egészen addig míg össze nem vesztünk valamin, talán a féltékenységen. Volt születésem előtt egy időszak, amikor nem jelentkezett, hallgatott, elment. Aztán visszatért még születésem előtt, és kibékültünk, megbocsájtott. „Hoztam zenét.”-mondta. A The 69 eyes Christina death című számára gondoltam, és arra, hogy Manson olyan édes és meleg a decemberi hidegben, mint egy Milka csokoládé. A nevét még nem tudtam, de magam előtt láttam az arcát. Úgy nézett ki mint a Born villain-ben, tépett haja volt. A János kórház jutott eszembe, és az, hogy a kórházban van Manson is. Sokszor úgy gondoltam, hogy félig már halott vagyok, és hogy sohasem fogok megszületni. Halottnak hittem magamat. Manson volt számomra a Nap. Mert láthattam a fejét és a szemeit.

 

-Miután világra jöttem, és Manson elhagyott, elkezdtem „véresre” vakarni, karmolni az arcomat, talán nem akartam élni.

Elváltunk. De láttam a doktorbácsit, aki hasonlított Mansonra.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.