Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyógyszer túladagolás

-A pindur-pandurkákra gondolok. :) Valami erősebb lett bennem. Minden úgy kezdődött, hogy írogattam Mansonnak a Facebook-on, és gyűjtögetni kezdtem a képeit, lázasan bejelölgettem őt a képeken (képein), de ő nem válaszolt. Ettől aztán szomorú lettem, elkeseredtem, hogy sehogysem vesz észre engem, hogy egy senki vagyok a szemében, azok után, hogy mennyit beszélgettünk, mennyit volt együtt velem.
Begyógyszereztem magam az éjszakára felírt gyógyszeremmel (gyógyszer túladagolás), és írtam.
Teljesen beszédültem, elszálltam, és görcsben állt az egész testem. Felhívtam anyámat,de nem ért rá, nem tudott bevinni a kórházba. Felhívta nagyapámékat- szembe lakik velünk- és ő átjött és átkísért hozzájuk, segített, adott inni, hogy jobban legyek, és javasolta, hogy feküdjek le, mert látta, hogy nem bírok ülve megmaradni, annyira rángatóztam, görcsöltek a végtagjaim, a karom, a lábam.
Aludtam egyet, átaludtam az egész napot, csak egyszer keltem fel, és mentem ki hozzájuk a konyhába, de nem javult sokat a helyzetem, majd leragadtak a szemeim, küzdenem kellett, hogy ne aludjak el ülve. A gyógyszer amit bevettem éppen arra van, hogy jól aludjak éjszaka, így többet beszedve nagyon "eltompított", teljesen kiütött. Furcsa álmaim voltak, a halálon gondolkoztam alvás közben, és a túlvilágon járt az agyam, hogy mi van "odaát"; magamban "sírtam", a halott szeretteimre gondoltam, és a veszteségekre, amik életemben értek engem. Mansonra is gondoltam, és Isten ígéreteire, az életem küldetésére, és arra, hogy egy senki vagyok. A szerelem járt az eszemben, és a szerelem lehetetlensége, elérhetetlensége. Valaki teleígérte a fejemet szép dolgokkal, amik- most derült ki- hogy nem teljesülhetnek be, Manson soha nem fog értem jönni; az a Manson, aki velem beszélgetett. Az a megérzésem, hogy ő halott, hogy ő egy lélek "odaátról", és hiába szeretném annyira, nem tud idejönni hozzám, nem tud találkozni velem, mert ő angyal, én meg ember vagyok, és ha tudna se akarna értem jönni.
Ma meg azt álmodtam, hogy drogos vagyok, és le kell állnom a drogokról. Biztos a gyógyszer teszi, a túladagolt állapotom és a sok cigi, meg a sóvárgás, hogy átjussak egy másik dimenzióba, annyira látni szeretném Őt és az álmaimat, találkozni szeretnék a családommal, Istennel, és azzal a sokasággal, akik körülvettek engem, mikor egyszer meghaltam álmomban. Láttam Manson papáját, a rokonaimat, minden ismerőst, és LaVey vezetett oda a lelkem oltárához. Megfogta a kezeimet, annyira szép volt, mintha megáldott volna. Igen, Isten megáldott engem, és én elfogadtam mindent, az ő ajándékát, azt az egész mindent, ami ott volt. ...A fiú, aki ott állt előttem, olyan volt, mint egy angyal, mint Jézus. Zálogba adott lelkem hazatalált. Minden fényben úszott, "a fények városa" volt ez, tele "angyalokkal"- mindenki angyalnak számított nekem; talán az első ember, akit észrevettem, az ő apja volt... annyira szép volt- ez sírós emlék kell, hogy legyen számomra. Egyszerűen ez volt minden, amit kívánhattam volna, de álmomban se gondoltam volna, hogy ez megtörténhet; mi voltunk a horogkeresztek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.